Cathy késésben volt, így egy erdei ösvényre fordította a lovát, hogy lerövidítse az utat. Gyorsan sötétetett. A szél kísértetiesen fújt az őszi erdőben, felkavarva a már lehullott leveleket. Egy ilyen örvény épp a ló lábai küröl táncolt, mire a pattanásig feszült mén kitört.
Nyerített és felágaskodott. Cathynek sikerült nyeregben maradnia, és amint a ló lerakta a lábait, előrehajtotta. De a mén túl izgatott volt, így nem engedelmeskedett, hanem oldalra lépett. Hirtelen megfeszült: egy hurok tekeredett szorosan az egyik hátsó lába löré. Kétségbeesetten próbált szabadulni, de hiába. A drót minden mozdulattal egyre élesebben vágott a rúgkapáló paták fölé. Cathy nem értette, mi történt, de gondolkodni se volt ideje, hisz minden erejével a fennmaradásért küzdött, miközben halk szavakkal próbálta megnyugtatni az őrjöngő állatot. A fekete mén szinte eszét vesztve rángatózott, megcsavart testtel, ágaskodva oldalra ugrott, miközben nagyot rúgott.
Ez az összetett mozdulat már túl sok volt a fáradt lánynak, hatalmasat esett, neki egy kidőlt fatörzsnek. Éles fájdalom nyilallt a hátába,ahogy levegő után kapkodott. Megpróbált felállni, de a fájdalom még nagyobb lett, így inkább a fatörzsnek támasztotta a hátát. Fájdalomtól könnyes szemmel a lovát kereste. Megrémült,amikor meglátta, hogy a drót még mindig foglyul ejti a fáradhatatlanul rugdosó állatot. Úgy döntött, hogy kiszabadítja.
Nem törődve az elviselhetetlenné váló fájdalommal, mely minden porcikájába belenyilallt, odabotorkált a drótot rejtő bokor tövéhez. Remegő kézzel próbálta meglazítani a hurkot, s közben folyamatosan beszélt a ménhez. A ló megrezzent, amikor Cathy óvatosan végigsimította a lábát. A lány lélegzetvisszafojtva kezdte lehúzni a meglazított drótot. Egyik kezével felemelte a mén lábát, ám mielőtt levette volna a drótot, egy - az előzőnél is erősebb - szélroham rázta meg az erdőt.
A mén kirántotta a lábát, mire a hurok visszacsúszott a bokájára. Újra ugrott egyet,de elveszítette az egyensúlyát.
Cathy számára megfagyott a világ. Nem hallotta a szél süvítését, a falombok zúgását, a madarakat, s még a saját sikolyát sem. Egész tudatát egy rémálomszerű kép töltötte be: a késtégbeesetten kapálózó mén zuhant felé. Egyre közeledett, de a lány lebénult a félelemtől.
Még látta a pánikot az állat szemében, érezte, hogy nem szándékosan fogja bántani, aztán minden elsötétült ...

Tovább…