Kora reggel volt még. Barátnőmmel és a szüleivel már több órája úton voltunk egy rangos díjugrató verseny helyszíne felé. Eddig egyszer tartottunk pihenőt: amikor kivezettük megitatni és jártatni a lovakat, és mi is reggeliztünk.
- Még messze vagyunk? -kérdeztem.
- Hát,eléggé. Nyugodtan aludjatok addig! -hangzott a válasz. Egy darabig még néztem az utat, aztán szemeim lassan lecsukódtak...

- Megérkeztünk! -kiáltottam fel ujjongva, mikor megláttam a pályát, és a mellette gyakorló lovasokat.
- Oké, lányok! Öltözzetek át, és készítsétek fel a lovakat!
Miközben nyergeltünk, irigykedve szólaltam meg:
- De jó neked, hogy versenyezhetsz! Ráadásul ilyen szuper lovakkal!
- Hmm... Azon gondolkodtam az úton, hogy ha gondolod, indulhatnál te Lucival! -mondta a barátnőm.
- Komolyan? Hiszen ez szuper lenne! Csak az a gond, hogy még nem ültem rajta!
- Nem baj, nagyon engedelmes ló, nem lesz vele semmi gond. De nekem most sietnem kell: Magentával az első számban indulunk. Lucifernek az ötödikben kell mennie, szóval van időd gyakorolni!
Gyorsan repült az idő, s egyszer csak azt vettem észre, hogy a pálya felé tartok Lucival.
- Sok sikert! A nyolcas akadálynál vigyázz, arra nehéz ráfordulni! -kiáltott utánam Emese.
Félelemmel vegyes izgalom töltött el, amikor a csengő jelzett. Pacim egy vidám horkantással beügetett a pályára.
- Nem könnyű pálya! -gondoltam néhány ugrás után, majd egy pillanatra kihagyott a szívverésem, amikor megláttam a nyolcadik akadályt: egy lehetetlenül felállított meredeket.
- Vágjunk bele, másnem leverjük! -mondtam Lucinak. Éles szögben ráfordulva haladtunk az akadály felé. Lucifer gyorsított, majd megnyújtotta lépteit. Egy pillanat múlva már a levegőben úsztunk, és földet értünk a túloldalon. Nem mertem visszafordulni, hogy megnézzem, hogy sikerült. Az utolsó akadály után, útban a pályáról kifelé, szorongva vártam az eredményt, felkészülve a legrosszabbra.
- Az alapidőt kicsit átlépve hibátlan kört lovagolt! Ez a fantasztikus teljesítmény jogosan került az első helyre! -harsogta a bemondó. - És mivel ebben a kategóriában nincs több induló, kérem a lovasokat, hogy tíz perc múlva sorakozzanak fel az eredményhirdetéshez!
Mérhetetlen boldogság öntött el, majd barátnőm döbbent arckifejezését látva elnevettem magam.
- Na, mit szólsz? -kérdeztem vigyorogva.
- Nem hiszem el! Tök szupi! -ujjongott.
- Hát, igen, tényleg nem semmi érzés, de mégis Licué az érdem! Nélküle nem nyertem volna! -mondtam a sárga heréltet ölelgetve. Kedvesen rámnézett, és belefújt a hajamba.
- Meg is nézném, ahogy te ló nélkül ugrálsz a pályán! -kötekedett Emese.
- Jajj, hagyjál már! -mondtam, majd elfordultam...

- De akkor is kelj fel! -rázta tovább a vállam. Odacsaptam,majd kinyitottam a szemem, és hirtelen rájöttem, hogy az egész versenyt és a győzelmet is csak álmodtam.
- Rendben, menjünk! -sóhajtottam, majd nagyot nyújtózva kiszálltam az autóból.